ASCHER TAMÁS: Színházi alkotóként és tanárként is igen fontosnak találom a gyerekszínházi kultúra folyamatos ébrentartását; elengedhetetlen feladat megújító törekvéseit kiemelten támogatni, legeredményesebb alkotóközösségeinek különös figyelmet szentelni. És fontos kötelesség a legszebb, legjobb előadásokat sokfelé elvinni, versenyeztetni, ünnepelni, mert ezeket a műveket a gyerekeknek megmutatni életfontosságú, de a felnőtteknek is játszani gyakran öröm, ráadás, inspiráció. Nagy izgalommal és különös érdeklődéssel készülök a fesztivál előadásaira.

FODOR TAMÁS: Gyerekeknek színházi alkotást teremteni egyszerre jár a pontos és kemény munka fáradságával és az önfeledt játék örömével; a gyerekszínház komoly sikert arathat, de el is kerülheti a szakma és kritika figyelmét. A felnőttek könnyen hálásak lehetnek, ha a produkció valamennyire leköti a gyerekeket, akik meg boldogok, ha foglalkoznak velük; csakhogy ezzel könnyű visszaélni. Lehet üzlet is, könnyű hakni, de üveggyöngyök helyett időnként sikerülhet drágakövet csiszolni. Az értéknek nem lehet más mércéje, mint az összehasonlítás, a „művészeti piac”, a gazdag, sokszínű kínálatot bemutató szemle, épp amilyen a Marczibányi téren szokott lenni. Két évre töltekezhet az alkotó, esetleg önbírálatra készteti, vagy megerősíti, hogy az út, amelyre lépett, talán vezet valahová.

PÁLYI JÁNOS: Bábjátékosként szinte mindegyik szemlén részt vettem nézőként vagy előadóként. Évek során az a véleményem alakult ki, hogy a bábjátéknak (a kecskeméti bábszínházi találkozó után és a kaposvári biennálé mellett) az egyik legjobb mustrája lett a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle Magyarországon. Kétévente a Marczibányi téren jó esély van fontos báb- és gyermekszínházi előadásokat látni.
Bábosok, mozgásszínházi csapatok, színházi alkotók és drámatanárok szövetkeznek írókkal, muzsikusokkal, képzőművészekkel és persze egymással is, hogy színházat készítsenek gyerekeknek.
Sokszor a szemlén születtek ötletek és köttettek egyességek új előadás létrehozására. Kellenek fesztiválok, ahol teret kapnak alkotások és alkotói szándékok egyfajta "piacként". Színvonalas szakmai beszélgetések és díjak is, amikkel (báb)színházi irányokat lehet felfedezni, bátorítani. A legjobban sikerült előadásokat hírelni és ünnepelni kell, hogy eljussanak közönségükhöz. Jó szívvel jövök a „Marczira" ebben az évben is.