Április 20., szerda, 11.00
 
Az idei sajtótájékoztatón egy angol házaspár Punch és Judy beszél a 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemléről. Reméljük szakmai ismertetőjük nem fajul családi perpatvarrá, hiszen tudjuk, milyen az angol vérmérséklet.

Punch és Judy

Közreműködik: Schneider Jankó (Hepp Trupp, Pécs)

Judy ül a paravánon, nézegeti a Fidelio különszámot.
- Punch! Punchy! Erre nagyon szeretnék elmenni!
- Távolról: Ehhh…
- 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle! Május 2-től 10-ig a Marczibányin!  
- Judy!
- Jaaaaj, Punch! Itt van Fodor Tamás, és engem néz! Ta-ta-ta-ta-tanárúr!! Jaj, meg Pályi János! Üdvözlöm János, emlékszik, mikor még együtt játszottunk! Én emlékszem a maga szép, puha kezére! Jaj, zavarba hozott! Hát mit csinálnak maguk itt, János? (belepillant az újságba) Hiszen maguk lesznek a zsűri Ascher Tamással! Jaj, két Tamás és János!
Punch, ezt neked is el kellene olvasnod! Ebben a füzetben benn van a szemletanács is! Szakall Judit azt írja, hogy „az idei szemlén több olyan előadást láthatunk, amely akár egy óvodai teremben vagy osztályban is előadható.” Húúú! Lenne esélyünk Punch, lenne esélyünk.
Sándor L. István – ő is válogatott Punch! – ő pedig a gyerekszínházakban többnyire tiszta és világos szándékokkal, felelős alkotói magatartásokkal találkozik. És olyan előadókkal, akik jól értik a közönség nyelvét és folyamatosan „beszélgetni” tudnak velük. Juj, irigylem én is az ilyet, Punchy!
Kaposi László – egy másik válogató – pedig azt mondja, hogy a színház sokkal többre hivatott annál, hogy „bejössz, fizetsz, megnézed, sürgősen távozol”…
- Judy!
- …letudja működését.
- Judy!
- Sokak gondolataiban a színház agóra…
- Judykám!
- …mások szerint hétköznapibb lehetőségeket is kínálnia kell.
- Judy! Judy! Gyere már!
- Ehh! Jövök, Punchy, jövök már! (elmegy, bekerül a másik oldalról Punch)
- Judy! Hol vagy már, Judykám!
- Itt vagyok, Punch!
- Hol jártál, báránykám?
- A szobámban álmodoztam, Punch.
- Miről álmodoztál, Judy?
- Ó, már 1000 meg 1 éjszaka óta arról álmodozom, hogy elviszel a 6. gyermek- és ifjúsági színházi szemlére!
- Hát Judy, ez maradjon csak álom-álom, én nem viszlek sehova!
- Na, Punch, szépen kérlek!
- Nem!
- Punchy-munchy!
- Nem!
- Emlékszel, mikor csipkés mesét súgtam neked a hajnali csillag peremén?
- Ehhh… akkor sem! Ne gyere ilyen közel, ülj oda vissza!
- Na de Punch!
- Na, kicsi nyuszi hopp hopp!
- Punch, miért beszélsz így velem? Rád sem ismerek! Nehéz néha téged kiismerni.
- Mert az én lelkem bonyolult, Judy. Kész apalabirintus, tudod!
- Inkább egy mocsár. Mese kell nekem Punch, nem érted?
- Nekem meg leves, Judy! Leves!
- Ó, már hozom is Punch, olyan levest, jaj! Ilyet még Mátyás király asztalánál se ettek a nagyidai cigányok, olyat hozok!
- Mér’, milyen leves?
- Húsleves, Punch, benne van 3 kismalac!
- És só van benne Judy?
- Jaj, ne légy ilyen kíváncsi kiselefánt, egyébként van benne, tessék!
- Ó, mi úszik itt a tetején, Judy?
- Ja, az… az kenyérből kelt!
- Mese... Judy! Nyald meg!
- Jaj, Punch, itt mindenki előtt? Hát itt van a sajtó! Holnap ezzel lesznek tele a lapok…
- A kanalat, Judy!
- Jaaa… finom, Punch, nagyon finom!
- Te elsóztad a levest!
- Nem sóztam el!
- De elsóztad!
- Nem sóztam el!
- Elsóztad!
- Jaj, megyek, kinyitom az ablakot, hogy bejöjjön egy kis szélike!
- Királykisasszony, nem mész sehova, itt maradsz!
- De Punch!
- Semmi „de Punch!” Te elsóztad a levest!
- Nem sóztam el.
- Édesem, én szeretlek nem érted, te vagy a világszép nádszálkisasszonyom, de elsóztad a levest!
- Nem sóztam el!
- Kihozod belőlem a sárkányt, Judy! Kihozod belőlem a sünteknőst! El-sóz-tad!
- Ne üss tovább Punchy, leszakad a gombom! Meg a fejem már így is elég bollár kótyag!
- De el-sóz-tad!... Judy, Judykám! Mi van veled? Judy, szólalj már meg! Hát mindenki minket néz, mondj valamit!
- Csillagokat látok, madárkákat, Punch, ó, és itt repül a legkisebb boszorkány is!
- Judy!
- Engem ütsz, Punch? Engem versz? Gyáva vagy Punchy. Te vagy az ország alma. Tudod?
- Tudom Judy, ne haragudj! Tudod mit, elviszlek arra a gyermekszínházi szemlére, jó?
- Jaj, Punch, te vagy az én Cyber Cyranóm, tudod?
- Tudom Judy, menjünk. (Punch el. Kintről:)
Ó, zárva a kapu, életem!
- Punch, repülök, hozom az aranykulcsot! (Judy el. Kintről:)
    És mit fogunk megnézni, Punch?
- Csak a szakmai megbeszéléseket Judy, mer’ én azokat szeretem!
- (Oldalt megjelennek) És én? Én mit nézzek, Punch?
- Te Nézz Egy Nagyot!